Tessek szepen Brunokrol peldat venni akik koztudottan - simulekony es szereny termeszetuk mellett - akademiai szintre fejlesztettek a pedanteriat.
Minden ebren toltott percben ama szent kuldetes jegyeben zajlik, hogy egyszer s mindenkorra leszamoljak az osszes kozmikus szemettel ami nagy vidaman elterpeszkedik barhol mikor nem figyelek oda.
Ha be volnek zarva tegyuk fel egy betonkockaba, valoszinuleg elobb-utobb hozzalatnek megszamolni a betonszemcseket sot nem tartom kizartnak, hogy a helyesebbeknek meg nevet is adnek. De ha mondjuk a betonkocka tobboldalu (akkor mar abstart nem kocka, de hagy meneteljen ma' a gondolat) akkor a negyzetcentimeterre eso szorakozasi ehetosegek szam is kibovul ugye: ilyenkor kezd az ember nagy kreativan kulonbozo dolgok megszallottjava valni. Peldanak okadek egyik nap kozel egy orara lekotott ahogy egy csipesszel uldoztem az egyik billentyu ala szorult csokiskeksz-morzsat - termeszetesen fogalmam sincs, hogy a morzsa hogy kerult oda. Nyilvanvaloan egy masik dimezniobol.
Csak erzekeltetni akarom, hogy a videki eletnek is megvan a maga szepsege: minel bolondabbak vagyunk, annal jobban beleolvadunk a kozossegbe.
